Csillagászok régóta törik a fejüket azon, hogyan hízhattak szupermasszív fekete lyukak milliárdszoros naptömegűre alig egymilliárd évvel az ősrobbanás után – a James Webb űrtávcső most talán megtalálta a választ, és az egész folyamat egy önjáró étkezési ciklusra hasonlít.
A kutatók a Centaurus-csillaghalmaz központi galaxisát, az NGC 4696-ot vették célba, ahol a Hubble korábban egy furcsa, horog alakú gázörvényt fedezett fel a központi fekete lyuk közelében. A Webb 8 órán át bámulta ugyanezt a régiót, és egy körülbelül 800 fényév átmérőjű, 600 kilométer per másodperces sebességgel örvénylő gázkorongot térképezett fel, ami egy hosszú, befelé zuhanó gázfonálhoz kapcsolódik. A csapat elmélete szerint a fekete lyuk saját magát táplálja: kilöki a gázt a sugarakkal, az lehűl, visszahullik, újra korongot formál, és a ciklus kezdődik előről.
„Amit a Webb most megmutat, az a hurok utolsó láncszeme” – mondta Helen Russell, a Nottinghami Egyetem kutatója a projekt kapcsán. Ha igazuk van, ez magyarázatot adna arra, miért nőnek egyes fekete lyukak sokkal gyorsabban, mint amit az elméletek megengednének – miközben az elmélet szerint saját éhezésüket is ők maguk okozzák.
A világegyetem legnagyobb újrahasznosítói tehát nem a growth hackerek, hanem a fekete lyukak – csak ők energiában, nem termékben mérik a körforgást.
Forrás: Space.com
