A Surrey Egyetem kutatói véletlenül fedezték fel, hogy egy nátrium-vanadát akkumulátor sokkal jobban teljesít, ha a benne természetesen jelen lévő vizet nem szárítják ki gyártás közben – a teljesítmény így majdnem duplájára nőtt.
A tudomány eddig azt tartotta, hogy a nedvesség árt az akkumulátor-anyagoknak, ezért a gyártók igyekeznek minél alaposabban kiszárítani őket. A Surrey csapata pont az ellenkezőjét próbálta ki: a nanoszerkezetű nátrium-vanadát-hidrátot (NVOH) nem hőkezelték, hanem hagyták, hogy a vízmolekulák a szerkezetben maradjanak. Az eredmény: a vizes változat jóval több töltést tárolt, gyorsabban töltődött, és több mint 400 töltési cikluson át megbízhatóan működött – laborkörülmények között majdnem kétszer annyi töltést tárolt, mint egy átlagos nátrium-ion anyag.
A csapat sós vízbe is belemártotta az anyagot – ami elméletileg egy akkumulátor számára az egyik legmostohább közeg -, és a nátrium-vanadát-hidrát ott is működött. Sőt, a rendszer közben sót is kivont a vízből: a nátriumot az akkumulátoranyag, a kloridot egy grafit elektróda vonta ki, vagyis elektrokémiai sótalanítás zajlott a folyamat mellékhatásaként.
Ez felveti egy olyan jövőbeli eszköz lehetőségét, ami egyszerre tárolna napelemes vagy szélenergiát, és tisztítana ivóvízet a tengervízből – kifejezetten hasznos lehetne olyan tengerparti térségekben, ahol van elég nap és szél, de kevés az édesvíz. A kutatás még korai fázisban van, de a nátrium – a lítiummal ellentétben – bőségesen elérhető és olcsó, szóval ha ez beválik, komoly löketet adhat a nátrium-ion akkuknak.
Forrás: ScienceDaily
