Az anyai sejtek a terhesség alatt átkerülnek a magzatba, és akár egy életre ott is maradnak, a kutatók pedig most azt vizsgálják, mit csinálnak ott.
A jelenség neve mikrokimérizmus: a placentán átjutó sejtek tartósan megtelepednek a másik szervezetében. A kétirányú sejtcsere több mint ötven éve ismert, az anyában magzati, a gyerekben anyai sejtek maradnak. Anyai sejteket találtak már 22 hetes magzatban és 80 év feletti emberben is, bár számuk az életkorral csökken, valószínűleg a programozott sejthalál miatt.
Egy egérkísérlet szerint a hosszan megmaradó anyai immunsejtek a szabályozó T-sejtek szaporodásához kapcsolódtak. Amikor a kutatók ezeket kivették az utódokból, a T-sejtek eltűntek, és az utódok elveszítették az anyai sejtekkel szembeni toleranciájukat. Egy emberi vizsgálatban 37 gyerek epilepszia-műtétnél eltávolított agyszövetét hasonlították össze az anyák szájnyálkahártya-mintájával: 26 gyerekben találtak anyai sejteket, átlagosan 2,2 / százezer sejtre vetítve. A sejtek között neuronként, agyi immunsejtként, támasztósejtként, velőshüvely-képzőként és érfalsejtként működők is voltak.
A módszer viszont a DNS-különbségekre épít, így ha anya és gyerek ugyanazt a szekvenciát hordozza, az anyai sejtek észrevétlenek maradhatnak, vagyis valószínűleg még többen vannak. Az is nyitott kérdés, hogy a mikrokimérizmus okoz-e betegségeket, vagy a sérült szövetben a gyógyulás részeként szaporodnak meg.
Szóval, ha valaki azt mondja, hogy az anyja egy része mindig vele marad, az most már szó szerint igaz lehet.
Forrás: Index
